Tényképkockáim

Igen igen! Ez a gőzpingvinem hangja. :))) És nem is kellett bepalizni a férjet, simán eljött velem és még ő választott, hogy ez jónak látszik. Biztosan megunta, hogy állandóan duruzsolok a fülébe, hogy nekem erre van  é g e t ő  szükségem...

Mindenkinek igaza volt, aki fórumozott ezzel kapcsolatban. Jó is, de valahogy mást vártam tőle. Sajnos nekem is kell dolgoznom vele, nem ám csak úgy nézem és hallgatom a zümmögését. Viszont olyan helyekről és olyan cuccokat kivadászott, amihez másképp nem fértem hozzá. Kissé macerás, hogy újra kell töltögetni, meg sziszifuszi meló, de semmi rosszat nem tudok róla mondani. Holnap ablakokon fogom tesztelni, ha hazajöttünk. Olyan szerencsés vagyok, hogy éppen a szabim idején mennek a gyerekek színházba. A Négyszögletű kerek erdő főpróbáját nézhetjük meg az ovisokkal. Már nagyon be van sózva Peti, magához képest már igen korán ágyban van.

Örökös vitáink forrása. A pénzen kívül szinte mindent gyűjtünk. Gyűjtök. És Peti gyűjt. Minden kacatot hazahoz. Madártollat, folyami kavicsot, anyám kínját, mindent. Matricát, matricagyűjtő albumot, kubu-matricát éppen, meg sparos dzsungelmatricákat, meg mikor mit. Van, amiből van kis maradandó dolog is, mint pl. a Kubu-kódok beküldése.

Megjött már a strandlabda, hamarosan érkezik az úszódeszka és a pénztárca is. Kubu-órára és búvárszettre már nem volt elég kódunk. Így is ipari mennyiség csúszott le a család torkán kububól, már kicsit unom. Aztán árulhatnánk a gumilabdákat, kindertojás biszbaszokat, heppimíles limlomokat, bakuganokat, stb.stb. Teljesen igaza van a férjnek, hogy fölösleges az n+1-ik ugyanolyan vacakra pénzt áldozni. Nem tudok Petinek nemet mondani, mert mindig a legváltozatosabb módon indokolja meg, hogy éppen miért kell neki az aktuális valami. Majd megkérdezem tőle a módszerét, hátha be tudom a férjet palizni egy gőzpingvinre. :) Tulajdonképpenmár annyiszor leírtam azt, hogy gőzpingvin, hogy lassan el is hiszem, hogy van nekem olyanom.

Régi, jó szokásom megmaradt és szeretem keretek közé illeszteni a kispofám orcáját. A legfrisebbeket próbálom idemásolni. Szó szerint próbálom, mert bénázok  nem boldogulok a képfeltöltéssel, bazi nagyok maradnak a képek, valahogy nem olyan egyszerű, mint a blogspotnál. Úgy működik a legjobban, ha valahonnan idemásolom.  Kész idő-és memóriapocséklás. Az asztali gépen felhalmozott, telistele valamivel mappákért amúgy is tartom a hátam, mert férj kidobná, szerintem meg hátha jók lesznek valamire, amiket elmentettem. :))) 

Idei 30 napomból kiveszek a héten 4 nap szabadságot. Már majdnem olyan öreg éltes korú vagyok, hogy alapból annyi járna, de Peti révén két nap pótszabi is dukál. Nagyon jó itthon, mondhatom. Pedig nem is régóta vagyok itthon. El kellett mennem bevásárolni és mindent meg kellett fognom a Corában, Praktikerben, Obiban. Ja és az egy hete átadott Aldiban. Az élelmiszereket nem kellett megfognom, azokkal tele a hűtő és rajtam is van felhalmozódás, ami elég kb. 2-3 évre. Gőztisztító-specifikus körtúrán vettem részt, amit gondos internetes olvasgatás előzött meg tegnap éjjel. Két órán át olvasgattam fórumokat, leírásokat, jó-e a háztartásban, ha van gőzmop/kézi gőzpingvin. Nekem nagyon kell, tegnap jött rám a hiánya. Hátha ezek megcsinálják helyettem a piszkos munkát. :))

Az olvasók nem győztek meg róla, sőt, az ellenkezőjéről győztek meg, hogy nem kell az nekem. Mintha mindegyik összebeszélt volna a férjjel, hogy minek az nekünk. Azért firnyákos módon kicsalogatom a férjet is, hogy tekintse meg az Aldiban azt a fantasztikus függőszéket, ami pont jó lenne Peti szobájába. Még őt is megbírja, ha felszereli. nekem meg úgysincs időm ücsörögni. És ha már ott vagyunk, csak pár méter a Praktiker, ahol megmutatom neki a gőztisztító felhozatalt. Nem lesz rá sok időm, mert színházba megyünk, de majd ügyes leszek. Az aldiban egyébként semmi extra, pangott az ürességtől. Nem az lesz álmaim üzlete, de a kíváncsiság becsalogatott, no meg valaki azt írta a gőzpingvines topikban, hogy ott vette anno egy boltmegnyitón a noname gőzpingvinét.

Ezek után már majdnem eljöttem onnan, amikor eszembe jutott, hogy a férj húsvéti nyuszi-hozta övét be kéne vinnem a Corába a kulcsmásolóhoz, hátha van szerszáma lyukat ütni rá. Szerencsére sajnos  ismerős volt a tulaj. Megsemmisítő dolgott talált ki, amire idehaza ketten sem jöttünk rá a férjjel. Mégpedig arra, hogy ne lyukakat ütögettessünk rá, hanem a másik végén, a csatnál vágjunk le kicsit belőle. Hú, majdnem megnyílt alattam a föld, hogy ez nekem nem jutott eszembe. :)

Honnan is kezdjem, hol is folytassam? Az időrendet biztosan nem tudom tartani, mint a szobarendet sem és egyáltalán, semmilyen rendet sem. :)

Peti lassan 5 éve lesz a gyerekünk. Lassan 5 éve leszünk a szülei, sőt, ha beleszámítom azt az édes szimbiózist, amit csak vele töltöttem, még régebb óta létezünk egymásnak. Állítom, hogy nagyon jó kisfiú anyukájának lenni. Az apukája nevében nem tudok nyilatkozni, ő távol tartja magát az életünk nyilvánossá tételétől, de látom rajta, hogy élvezi az apaságot. Petivel teljes az életünk,  érte élünk. Ez persze normális dolog, mégis olyan erős érzés, amit azelőtt egyikünk sem ismert. Az aggódás, törődés és a mérhetetlen szeretet, részemről a már-már szerelmes rajongás szépen beépült az első perctől kezdve az életünkbe. Úgy tűnik, mi így hárman maradunk meg egymásnak.

Szépen fejlődik, de ránk nem igaz, hogy a gazda szeme hízlalja a jószágot. Hiába látom nagyon formásnak, és tényleg arányos gyereknek sikeredett, egy-két kiló még elférne rajta, hogy a bordáit ne lehessen megszámolni. Megvan neki mind. :) Rég mértük, olyan 16-17 kg lehet és 107-108 centi, leginkább 29-es cipőket hord. A 30-as szandál még nagy rá. Már nem az a tiszta kék színű a szeme, de még mindig kékes. Szőkés haja barnul. Érzi a család szeretetét, de nem is lehet nem szeretni. Szót fogad, tudja, hogy mindennek sora van, vidám a természete, nem is emlékszem, mikor sírt utoljára, a hiszti is elkerülte jó messzire szerencsére. Minden érdekli a világon. Tegnapelőtt azt kérdezte tőlünk, hogy ugye mindenkinek különböző a nyála? Főbb érdeklődési ill. játszási tevékenységei manapság: dínók forever, univerzum teljes egészében, az emberi test, autók-motorok-repülők, az idő, az erők, gondolom a bakuganok miatt, minden legoból puskát készít és lő mindenre rendületlenül, homokozni még mindig szeret, bicajozni egyáltalán nem akar, rollerezni imád, fürdőbe járni imád, de csak karúszóval "úszik", februárban megtanult síelni, de azóta hiányolja a havat :), szeret velünk kirándulni, számítógépes játékozni, memóriajátékozni, sakkozni papával, fogócskázni, bújócskázni, ragasztani, ollózni, rajzolni, esténként a szüleit ölelgetni, és beszélni-beszélni. Ő is be van oltva a menőkével, állandóan úton lenne, hogy élményeket szerezzünk.

Bandázni a hosszú tél miatt nem nagyon volt lehetőség, de majd bepótoljuk. Igaza volt azoknak az orvosoknak, akik azt mondták, hogy a kiskori hörghurutját ki fogja nőni. 4 éves kora óta alig volt beteg, februárban voltunk vele dokinál, aki meg is jegyezte, hogy szokatlan egy közösségben levő kisgyerektől, hogy ilyen ritkán járunk vele orvoshoz. Lázas szinte soha, max. egy kis hőemelkedés. A tavaszi hányást, miután átvonult az egész csoportján, szinte utolsóként ő is elcsípte, de hamar rendbejött. Nagyon féltem, hogy bármi baja eshet, pedig biztosan fog. Úgy szaladnak a játszótéren, mint a mérgezett egerek, olyan gyorsan, fel a várba, körbe-körbe, hogy jobb is nekem, ha inkább az apja viszi le. Én törött kart, kitörött fogakat, hatalmas horzsolásokat képzelek rá, de nem is írok róla tovább, nehogy bevonzzam a bajt.

Na, mit olvadozzak még róla, nem is tudom. Ma egy nap alatt úgysem tudom behozni a lemaradásomat...

Ma reggel ilyen álmos szemekkel várta, mihez is kezdünk így húsvét hétfő idején.

Ezt a hétvégét sem itthon töltöttük javarészt. Tegnap reggel, bár volt egy kis köd, rövid kiruccanást terveztem a nemtudomhova. Az munkált bennem, hogy menni kell, oda, ahol közel is van, nem kell sokat költeni, Peti örül és jól érzi magát és akkor mi is. Beütött az isteni szikra, hogy van ám itthon internet is! Kecskemét villant fel egy pillanatra, ezért célirányosan rákerestem és már ki is találtuk: legyen egy kis állatkertezés és egy kis planetáriumozás. Szó szerint kicsi: az ország legkisebb állatkertje -olvastam a neten. Még jó is, legalább nem járjuk le a lábunkat. Nem a fenét! Odaértünk, körbejártuk egy csomószor és még mindig akadt látnivaló. Most mondjam, hogy mi minden került Peti zsebeibe? Én tehetek róla, az apja ellenzi ezeket a kidobott forintokat. Forgatott magának gumilabdát. A bejárat mellett szerencsére túl magasan van a büfé ablaka, és nem látta meg a chipseket, de mellette az ajándékos bódét rögtön kiszúrta. Első körben választott egy nagyobb gumilabdát, amiben egy pók van, merthogy a nemtudomkinek is pont ilyen van az oviban és ő is szeretne egy ilyet. Na jó, legyen. Aztán keressünk egy zoocsemegés automatát, mert már az összes mások által szétszórtat összeszedték a rácsok elől, de etetni akart Peti. Automata nem volt, de a pénztáros néninél lehetett venni. Ha már megint a pénztárnál jártunk, csak odasomfordált az ajándékboltos nénihez és elkezdett kunyizni. Hogy egy halas gumilabda is kéne neki. Nagy nehezen és ketten az eladóval lebeszéltük róla, válasszon inkább képeslapot. Na, ezt nem kellett volna, mert választott. Egy delfineset, egy kiskacsásat, egy sasosat, egy mókusosat és kettő dínósat, amiből az egyiket Máté barátjának viszi be az oviba. Az ajándékboltos néni nagyon jól ismerheti az eladói fortélyokat, mert éppen véletlenül gyerekmagasságban nem ott volt egy üvegnyi műanyagkígyó az asztalon? Ilyen arasznyi méretű, ugyanaz a fajta, de mind más színű, hogy nyavalyogjon érte a gyerek. Kettő azokból is besikerült. Így többször fizettünk, az adóhivatal teljes megelégedésére, mert tuti, hogy hülye anyának ellenőrnek nézhetett és mindig adott blokkot.

Az állatkert amúgy tényleg nem nagy, de inkább kicsi. Linkje ITT. Pont a kerítés mellett járnak a vonatok, ki is jutott belőlük vagy három. Évi mondta is nekünk, hogy már járt itt és ezért nagyon sajnálja az állatokat. Ez a vasútvonal mellé telepített állatkert nagyon is magyar szokás lehet, gondoljunk csak a fővárosra pl.

Eltöltöttünk ott majdnem három órát. Mekiben "ebédeltünk", majd a játszótéren talált kispajtást magának Peti. Alig tudtuk elcibálni onnan, mert el akartunk menni a Decathlonba, meg mellette a madaras teszkóba. Csak kicsit kaptam agylobot, mert pont a feléért lehett volna kapni gyereksisakot, mint ahogy azt a Hervisben vettük. Időmúlatás céljából shoppingoltunk, mert du. 5-kor kezdődött az előadás a planetáriumban. Sikerült megnéznünk azt a 3D-s filmet a csodálatos univerzumról, amire múlt hónapban nem sikerült Pesten bejutni, mert csak elővételes jegy volt. Ez a planetárium nagyon pici, de éppen megtette Petinek a kívánt hatást. Nagyon tetszett, bár a 3D-s szemüveg biztosan kényelmetlen volt neki. Linkje ITT.

Ma csak ebéd után mentünk csavarogni. Peti rollerezni szeret mostanság, száguld vele, mint egy rakéta. Az új gyaloghídtól startoltunk, elég rossz ötlet volt a részemről, mert a túlsó végén lejött róla vagy 20-30x, de iszonyatos sebességgel. És nem unta meg, én már 5 perc elteltével is untam. Fotózgattam, hadd teljen a memóriája a gépnek. Ábrándozgattam egy újabb masináról, aztán ennyiben maradt a dolog, jó ez nekem. A Tiszaligetben játszótereztünk. Apás nap volt ma, fogócskáztak, bújócskáztak, én meg süttettem magam a napon. Elsétáltunk a kis tóhoz is, aztán hazajöttünk. Most kaptam meg a feddést Petitől, hogy nem voltunk ma a NEFAG játszótéren. Hogy ennek a gyereknek semmi nem elég? :) Mindjárt megvacsizunk, hátha besötétedik addig, mert megígértem neki, hogy vacsi után leviszem.

Hétvégi néhány fotó:

http://megapeti.blogspot.com/

Lelkesen írtam eleinte. Ahogy cseperedett Peti, már csak néhanapján. 4 éves kora körül, majd' egy éve teljesen leálltam a közlendőimmel. Fotók rendületlenül készülnek azóta is, de elszállt az ihletem a blogolástól. A másokét napi szinten olvasom, azt a pár kedvenc oldalt, ahonnan erőt és derűt merítek.

Az elmúlt egy évben számtalan próbát tettem az újrakezdésre. Tervezgettem sablont, írtam piszkozatokat is, de nem volt az igazi. Most, hogy húsvét hétfőn ott hagytuk a szüleimnél két napra Petit, a férj meg sokadjára nézi a starwars akármennyit, nekikezdek. A blogspotot otthagyom, fájó szívvel, mert nagyon szerettem, de fantáziátlan lettem, és nem sikerült ugyanott új blogot alkotni. Elvesztem a regisztrálások közepette. Van egy csomó e-mail címem, ennek tudható be  a dolog, meg a lustaságomnak, és az örökös időhiánynak, hogy egyszerre nem tudom véghez vinni az elképzeléseimet. Mert valaki mindig szól, valakinek mindig kellek, vagy kell valami. Vagy már annyira álmos vagyok, hogy elájulok.

Szóval megapeti elfelejtve újratöltve, ezentúl inkább az én szemszögemből, talán szókimondóbb verzióban.