Honnan is kezdjem, hol is folytassam? Az időrendet biztosan nem tudom tartani, mint a szobarendet sem és egyáltalán, semmilyen rendet sem. :)
Peti lassan 5 éve lesz a gyerekünk. Lassan 5 éve leszünk a szülei, sőt, ha beleszámítom azt az édes szimbiózist, amit csak vele töltöttem, még régebb óta létezünk egymásnak. Állítom, hogy nagyon jó kisfiú anyukájának lenni. Az apukája nevében nem tudok nyilatkozni, ő távol tartja magát az életünk nyilvánossá tételétől, de látom rajta, hogy élvezi az apaságot. Petivel teljes az életünk, érte élünk. Ez persze normális dolog, mégis olyan erős érzés, amit azelőtt egyikünk sem ismert. Az aggódás, törődés és a mérhetetlen szeretet, részemről a már-már szerelmes rajongás szépen beépült az első perctől kezdve az életünkbe. Úgy tűnik, mi így hárman maradunk meg egymásnak.
Szépen fejlődik, de ránk nem igaz, hogy a gazda szeme hízlalja a jószágot. Hiába látom nagyon formásnak, és tényleg arányos gyereknek sikeredett, egy-két kiló még elférne rajta, hogy a bordáit ne lehessen megszámolni. Megvan neki mind. :) Rég mértük, olyan 16-17 kg lehet és 107-108 centi, leginkább 29-es cipőket hord. A 30-as szandál még nagy rá. Már nem az a tiszta kék színű a szeme, de még mindig kékes. Szőkés haja barnul. Érzi a család szeretetét, de nem is lehet nem szeretni. Szót fogad, tudja, hogy mindennek sora van, vidám a természete, nem is emlékszem, mikor sírt utoljára, a hiszti is elkerülte jó messzire szerencsére. Minden érdekli a világon. Tegnapelőtt azt kérdezte tőlünk, hogy ugye mindenkinek különböző a nyála? Főbb érdeklődési ill. játszási tevékenységei manapság: dínók forever, univerzum teljes egészében, az emberi test, autók-motorok-repülők, az idő, az erők, gondolom a bakuganok miatt, minden legoból puskát készít és lő mindenre rendületlenül, homokozni még mindig szeret, bicajozni egyáltalán nem akar, rollerezni imád, fürdőbe járni imád, de csak karúszóval "úszik", februárban megtanult síelni, de azóta hiányolja a havat :), szeret velünk kirándulni, számítógépes játékozni, memóriajátékozni, sakkozni papával, fogócskázni, bújócskázni, ragasztani, ollózni, rajzolni, esténként a szüleit ölelgetni, és beszélni-beszélni. Ő is be van oltva a menőkével, állandóan úton lenne, hogy élményeket szerezzünk.
Bandázni a hosszú tél miatt nem nagyon volt lehetőség, de majd bepótoljuk. Igaza volt azoknak az orvosoknak, akik azt mondták, hogy a kiskori hörghurutját ki fogja nőni. 4 éves kora óta alig volt beteg, februárban voltunk vele dokinál, aki meg is jegyezte, hogy szokatlan egy közösségben levő kisgyerektől, hogy ilyen ritkán járunk vele orvoshoz. Lázas szinte soha, max. egy kis hőemelkedés. A tavaszi hányást, miután átvonult az egész csoportján, szinte utolsóként ő is elcsípte, de hamar rendbejött. Nagyon féltem, hogy bármi baja eshet, pedig biztosan fog. Úgy szaladnak a játszótéren, mint a mérgezett egerek, olyan gyorsan, fel a várba, körbe-körbe, hogy jobb is nekem, ha inkább az apja viszi le. Én törött kart, kitörött fogakat, hatalmas horzsolásokat képzelek rá, de nem is írok róla tovább, nehogy bevonzzam a bajt.
Na, mit olvadozzak még róla, nem is tudom. Ma egy nap alatt úgysem tudom behozni a lemaradásomat...
Ma reggel ilyen álmos szemekkel várta, mihez is kezdünk így húsvét hétfő idején.
Utolsó kommentek